Miért is? Miért is
ne?!!
38 évesen fürdőruhában a színpadon :) Még mindig forog a föld
körülöttem mikor visszagondolok menyire jó döntés volt :-)
2 éve hogy verseny szinten végzem az edzéseimet és a
fittneszt.
Miért is
kezdtem bele?
A
gyerekeim voltak a mozgató rúgóim:-) Mindig is kicsit kilógtam a sorból,
fogalmazzunk
így :)
Az élet
nem kímélt, volt pár nagyon kemény próbatétel mikor bizony
nagyon
nehéz volt felállni és újból talpra állni. De vagyunk így jó páran,
biztos
vagyok benne, csak a különbség talán az hogy tudjuk a javunkra
fordítani
akár a lehetetlennek tűnő feladatokat :)
2xhiztam
el plusz 30kg a terhességeim alatt. Mivel rizikós várandós voltam, nem nagyon
mozoghattam.
Azután 5
műtétem volt, amik után nagyon nehéz volt újból NŐNEK érezni
magam.
Amit tudtam, az az volt hogy én bizony nem adom fel:-)
Mivel
igazán sportos családom van, mindenkinek volt érme...csak nekem
nem.
Voltam is ezzel húzva rendesen :-DD.
Na ekkor
kéz a kézben jött az ötlet :-) Miben is lehetnék ,,jó,,.
Sokat
edzettem, végre megtehettem :-) és lassan változni kezdtem :)
ekkor már
bizony hallottam többször a fitnesz teremben hogy miert nem
próbálom
ki a versenyzést :-) ÉS akkor mondtam miert is ne?:)
A sport
amelyben kihasználom a tűrőképességem, próbára teszem
kitartásom,
elszántságom és érmet szerethetek :-D MERNI KELL!!!!
Az
életem egyik legszebb pillanata volt mikor most Novemberben
felhívtam
Olaszországból a gyermekeimet szavakkal....Anya Európa bajnok!!...
Most is
cseng a fülemben a fiam reakciója :) A lányom öröme :)
És a
férjem elismerő szavai! A családom büszke rám!
A
gyermekeim felnéznek rám!!! És újból NŐNEK érzem magam!
Sőt!!
Úgy mind eddig még soha!! :)
A kor, az
akadályok...a lehetetlenek....ez mind mind csak a fejben dől el!! :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése